2018. március 2., péntek

Két szép tábla betta színekről és úszókról

A számomra Facebook-ról ismerős Horváth Tamás jóvoltából adok közre most két táblát a betták színváltozatairól, illetve úszótípusairól.:



Tamást egyébként érdemes figyelemmel kísérni a Facebook-on, hiszen tenyésztőként és fotósként is figyelemre méltó a tevékenysége! Ezúton is köszönöm a beleegyezését a fenti két tábla közzétételéhez!

2016. március 23., szerda

Márványos és Koi

Manapság nagyon keresett és felkapott betta színváltozat az úgy nevezett "koi".

De mi is a koi?

"A koi ponty, japánul nisikigoi 錦鯉, szó szerint „brokátponty”, rövidebben koi-hal a ponty (Cyprinus carpio) egy háziasított alfaja. A japánban a koi vagy összetételekben a goi pontyot jelent. Mivel a koi azonos alakú egy szeretetet, vonzódást kifejező szóval, a koi ponty a szeretet és a barátság jelképe Japánban. Díszhalként tavakban vagy vízkertekben tartják.

A koinak számos változata létezik, amelyek eltérnek színezetükben, méretükben és mintázatukban. A leggyakoribb színek a fehér, a fekete, a piros, a kék, a sárga és a krém. A koi egyes fajtáinak pikkelyzete az európai tükörpontyéra hasonlít. Ezeket dojcsunak, vagy pontosabban dojtsugoinak (német ponty) nevezik. A legnépszerűbb típus a Gosanke, ahova a Kohaku, Taisho Sanshoku, és a Showa Sanshoku fajták tartoznak...."

A betta tenyésztők körében nincsen még általánosan elfogadott definíció a koi színváltozat egyértelmű meghatározására, de az összegyűjtött információim alapján a következő megállapítások tűnnek leginkább elfogadottnak:
A koi a márványos egy különleges változata. A tarka márványostól abban különbözik, hogy a koi harcoshal alapszíne celofán (áttetsző) és ezen a következő színek közül legfeljebb 2-3 jelenik meg: fekete, fehér, sárga, narancs és piros. A kéket legtöbben elvetik ha koi bettáról beszélnek. Az "igazi", nagyon értékes és ritka koik foltjai is meghatározottak (a koi pontyoktól "örökölve").

A koi genetikájáról annyit lehet tudni, hogy recesszíven öröklődik, ráadásul eléggé instabil, így egy stabil koi vérvonal kitenyésztése az egyik legnehezebb feladat. A genetikai változatosságot jól személteti a következő oldalon látható ívatás eredményéül kapott utódok változatossága: http://www.bettysplendens.com/koi-spawn.html

A legtöbbek szerint ez nem koi:


Ez annál inkább...
(A képeket az Aquabid oldaláról másoltam)

2015. március 3., kedd

Betta fényképezése

Előre tisztázzuk, hogy a fényképezés egy nagyon összetett, komoly szakma, ezzel a bejegyzéssel nem célom megcélozni a szakmai magasságokat, megelégszem azzal, ha az átlagos akvaristát el tudom látni a halfényképezés elkezdéséhez szükséges minimális ismerettel.

A szükséges felszerelések:
  • jól megvilágított hely,
  • hal,
  • másik hal, vagy tükör,
  • fotózáshoz használt akvárium,
  • fényképezőgép,
  • plusz fényforrás (igény szerint).

A fotózás menete:
Tisztitsuk meg a fotózáshoz használt akváriumot nagyon alaposan, azonban arra vigyázzunk, hogy a belső részébe ne kerüljenek kemikáliák, ugyanis a halak nagyon rosszul tolerálják ezeket. Fontos azonban, hogy kívül-belül csppmentesen megtisztítsuk az üvegfelületeket.
Szobahőmérsékletű, tiszta vízzel töltsük fel az akváriumot (vagy hagyjuk a fényképező helyiségben jópár órára).
Ezután helyezzekük bele a "fotómodellünket". Ha hím halról van szó és mégsem tükörrel akarjuk stimulálni, akkor párhuzamosan előkészíthetjük a stimuláló hal akváriumát is.
A tükör elhelyezésénél arra figyeljük, hogy a modell aggresszív viselkedéskor oldalról tudjuk majd fényképezni. (Ez jellemzően az oldalfalhoz támasztással elérhető).

A fény elhelyezése:
Ezt követően állítsuk be a fényeket: Fontos, hogy úgy helyezzük el a lámpákat, hogy ne tükröződjenek a majdani fényképen. Ehhez jellemzően felülről, oldalról kell világítani.
Általános szabályként kerülni kell a fényképezőgépbe épített vaku használatát, hiszen az egészen biztosan tükröződni fog az akvárium belső-hátsó üvegfelületén, amennyiben szemből fényképezünk.

A fény mennyisége:
A megfelelő mennyiségű fény azért (is) fontos, mert a halunk (jó esetben) mozog fényképezés közben, és ha a záridő túl hosszú, akkor a halunk elmosódott, életlen lesz.
(A záridő az az idő, amíg a fénykép készül / fény éri a filmet/képérzékelőt)
Én nem próbálkoznék 1/250- nél kisebb záridővel, tehát, ha így túl sötét lenne a kép, akkor több fényforrást kell bevetni.

A fény színe:
Ez a színhőmérséklet témaköre, ha esetleg mélyebben érdekel valakit, olvasson utána. Alapvetően két féle lámpa szerezhető be: hideg- és meleg fényű. A hideg fényben több a kék szín, a melegben a vörös/sárga.
A hal valódi színei természetesen a napfény színéhez hasonló színhőmérsékletű fényforrás fényénél láthatóak a legpontosabban. Ez olyan 5000-6000 Kelvin körüli érték.
A gyakorlatban egy szuperfényes led-es és egy hagyományos izzólámpás fényforrás kombinációjával érhető el a legjobb eredmény.

A fényképezőgép:
Bárki bármit mond, a fényképezőgép fajtája, felbontása, technológiája nem lényeges a jó fényképek elkészítéséhez: gyönyörű képeket lehet készíteni filmes tükörreflexes géppel állványról és kézben tartott, 5 megapixeles kompakt géppel is.
Amit ilyen célra figyelembe veszek, az a kiválasztott gépen a legkisebb fókusztávolság és/vagy a makro üzemmód rendelkezésre állása, hiszen jellemzően rendkívül közelről fényképezünk.
A digitális fényképezőgépek esetében csak az optikai zoommal számoljunk: a digitális zoom erős minőségromlást okoz.
A fény mennyiségénél említettem már, hogy mi a jelentősége a rövid záridőnek: jó, ha a gépünk képes minél rövidebb exponálási időre.
Sok esetben a digitális fényképezőgépek az érzékenység növelése árán képes a záridő csökkentésére, viszont az ISO400-nál nagyobb érzékenység esetén a képeink meglehetősen pixelesek lesznek, tehát inkább maradjunk ISO100 vagy ISO200-s beállításnál.
Amit még fontosnak tartok az az, hogy a beépített vakut - ha van - ki lehessen kapcsolni.

A leggyakoribb hibák:
Az egyik leggyakkoribb hiba a kép életlensége. Ezt az okozza, hogy a fénykép készítésekor a tárgy (esetünkben a hal) az éles tartományon kívül eseik. Ez lehet a nem megfelelően használt autofókusz, vagy a gép élességállítás utáni mozgatása miatt. Éppen ezért javaslom, hogy állítsuk az autofókuszos gépünket középpontos üzemmódra (spot focus, vagy hasonló).
A bemozdulás elkerülésére javaslom még az állvány használatát távkioldó, vagy időzítő beállításával.
Állványként esetünkben általában nagyon jól használhatóak a kis. asztali háromlábak.
Másik nagy hiba az elégtelen tiszítás miatt az üvegen maradt vízcseppek megjelenése. Alapos tisztítással megelőzhető ez a hiba.
A harmadik gyakori hiba a vaku becsillanása. Ezt elkerülhetjük, ha a vaku kikapcsolásával "kieső" fény mennyiségét statikus fényforrásból (lámpa) pótoljuk.

A fent leírtak figyelembe vételével technikai értelemben már minden adott a gyönyörű hal-fotók elkészítéséhez. Már csak sok-sok gyakorlás és a tapasztalataink alapján a technikánk finomítása van hátra!
Némi inspiráció: http://petapixel.com/2013/11/23/macro-photos-capture-stunning-beauty-siamese-fighting-fish/
https://www.youtube.com/watch?v=IKG2_USiS14

Sok siket!

forrás: http://www.bettafish.com/showthread.php?t=112280

2015. február 19., csütörtök

Fehér betta

Először is: a fehér nem albino! (Az albino-nak a szeme sem színes, hanem piros)

A fehér betták elnevezésiben még nincs egyértelmű állásfoglalás, de a pasztel, áttetsző és szuper-fehér a három elfogadott elnevezés a különböző fehérekre.

A kissé rózsaszínű, csillogóbb testű (gyakran kékes-zöldes irizáló pikkelyes) halakat pasztelnek, a sokkal fehérebb, egyöntetűbb, matt halakat pedig valódi áttetszőnek nevezik.

Jelenleg ezek a legritkább, legnehezebben beszerezhető halak. A fehér vérvonal a legsebezhetőbb, a legnehezebb tisztán fenntartani.

A fehér-fehér párosítás eredménye mindig 100% fehér utódokat eredményez, be csak kevés utód lesz tökéletes. Mivel instabil a vérvonal, sok hibás, más színnel bemosott, pettyezett (leggyakrabban piros színnel) fehéreket kapunk, amiket ráadásul hosszú generációk alatt is csak nehezen tüntethetőek el.

Gyönyörű halakat lehet tehát a fehérekből tenyészteni, ami az átlagos akvarista és barátok számára sok örömet nyújtanak, viszont valódi kiállítási, verseny-halakat csak ritkán kapunk: minden 50 halból egyet-egyet.

Fekete betta

5 féle fekete betta létezik.
Melano, fekete csipke, fekete orchídea, dupla fekete és vad fekete.

A melano a valódi (teljesen) fekete. Nagyon ritka, hiszen a melano nőstények terméketlenek, úgyhogy másik típusú nősténnyel párosítva szaporítható tovább. Ha biztosan tudjuk, hogy egy másik nőstény biztosan hordozza a melano gént, akkor szerencsés esetben nagyjából az utódok 50% -a valódi fekete lesz/lehet. Persze az így kapott melano nőstények úgyszintén terméketlenek lesznek.
A szín megtartásának ilyen nehézségei miatt érthető, hogy miért ilyen ritkák. Gyakran tejesen feketék egy kis füstös színezettel. Bármely kicsi kék (vagy más szín) megjelenése már hibának számít és az ilyen hal már nem nevezhető melano-nak.
Egy melano hímet bármilyen másik nősténnyel pároztatva az első generációban (F1) nem kapunk egyetlen fekete halat sem, viszont szerencsével néhányuk hordozni fogja a melano gént. Egy ilyen  - hordozó - nősténnyel tovább pároztatva a melano hímet a második generációban (F2) már valószínűleg újra megjelenik a melano "külső".

A melano gén elvi öröklődési sémája:

Melano x melano = életképtelen ivadékok
Melano x multi (melano genotípus) = 50% melano, 50% multi (melano genotípus)
Melano x kék = 100% multi (melano genotípus)
Melano x piros = 100% multi (melano genotípus)
Multi (melano genotípus) x multi (melano genotípus) = 25% melano, 75% multi (a többségben melano genotípus)
Multi (melano genotípus) x kék = 100% multi (50% melano genotípus)

Plusz infó (angol): http://www.bettabred.co.uk/?p=123

2014. szeptember 1., hétfő

Betta beszerzése külföldről

A téma nagy fájdalmam. Tapasztalatom szerint majdhogynem lehetetlen hozzájutnunk halakhoz Ázsiából, vagy Amerikából.
Az érdekes, hogy a dolognak nincsen jogilag akadálya, mégis van rengeteg másféle:

  1. Ár: az egyes különleges halak ára akár tízezer forintos nagyságrendű. Figyelembe véve, hogy a hosszú út mindenképpen megviseli őket, tehát viszonylag nagy az elhullás kockázata ez még drágább.
  2. Szállítás ára: a szállítást az Európai Unióba csak megfelelő engedélyek birtokában lehet. Néhány ilyen szállító vállalja, hogy behozza az EU-ba a halakat. Pár napig pihenteti, kondícionálja őket és továbbküldi nekünk. Elvileg. Én még nem jártam sikerrel: egyetlen ilyen u.n. "transhipper" sem tudott elfogadható ajánlatot tenni, ráadásul a szolgáltatásuk ára horribilis: kb. 30-40 ezer Ft 1-10 halat behozni ilyen módon, hivatalosan.
  3. Egészségügy: a fenti magas szállítási árakat nagyban megemeli az, hogy a magyar állategészségügy egyedülállóan drága, komoly engedélyekhez köti ezen halak beszállítását.
  4. Megbízhatóság: nagykereskedő ismerősömtől tudom, hogy az ázsiai kereskedők megbízhatóságát más mércével kell mérni, mint egy európaiét: ne lepődjünk meg, ha nem pont azt kapjuk, amit rendeltünk.
Távol álljon tőlem, hogy megpróbáljam elvenni más kedvét az importtól, sőt semmi sem okozna nagyobb örömöt, ha megindulna a "közösen rendelések" sora, és sorra értesülhetnénk a sikeres "minőségi" betta importokról, ami a hobbi hazai színvonalának emelkedését nagyban segítené!