A növendékek szépen fejlődnek

A márciusi ívatás kicsinyei már ivarérettek és nagyon szépek:

GYIK: Tarthatok együtt több nőstényt?

A válasz viszonylag egyszerű: igen...általában! Arra azonban érdemes vigyázni, hogy bizonyos halak sokkal  agresszívebbek, mint mások. 

Ha két nőstényt tartunk együtt. akkor nagyobb az agresszív viselkedés valószínűsége, ugyanis ilyenkor territoriális harcba kezdenek. Ez több nőivarú hal tartásával ritkább jelenség.

Fontos tényező - természetesen -, hogy mekkora akváriumban tartjuk őket, illetve, hogy mennyi búvóhelyet (növények, kövek, ágak, gyökerek stb.) találnak a halaink.

A fentiek miatt általánosságban elmondható, hogy eleinte érdemes szemmel tartani a közös akváriumba helyezett halakat, és ha agressziót tapasztalunk el kell eltávolítani az agresszív állatot, vagy átrendezni az akváriumot, hiszen a folyamatos, lassú küzdelem, a stressz előbb-utóbb megöli a halainkat!

Az ikrák mesterséges keltetése

A témakörrel kapcsolatban ezt az üzenetet kaptam Jeff Wilson barátomtól az USA-ban. Ő "lopott fészek módszerek" hívja:

Jeff Wilson írta:
El szoktam venni a fészket, amikor ikrafalástól félek, vagy nem akarom vállalni a kockázatot egy ismeretlen hímnél.
Olyankor is ezt a metódust használtam, amikor egy hímtől három fészekalj szaporulatot kaptam öt nap alatt. Ha jól emlékszem, az utolsó fészekben lévő ivadékokat hagytam, hogy felnevelje. Emlékszem, hogy rengeteget beszélgettünk és videóztunk Ed McGehee-vel a kilencvenes évek elején a mesterséges keltetés / szaporítás témakörében. Jópárat kipróbáltam. Végül arra jutottam, hogy nincs szükség komplikált technológiára.
Az enyém a nem technika vagy a lopott fészek módszer - ahogy hivatkozni szoktam rá. Amint leikráznak a halak fogok egy lapos tálat, vagy tupperware-t és a kupak és a fészek alá merítem óvatosan és azokkal együtt kiemelem a vízből. A kiesett ikrákat pipettával az edénybe teszem. Körülbelül három centiméter vizet hagyok az edényben. A penészes petéket pipettával folyamatosan kiemelem a következő pár napban. Amint elúsznak a kicsik, viszzateszem őket a tenyészmedencébe. Egy 8*10-es alacsony oldalú edény is megfelel, hiszen könnyű a fészek alá tolni és az ikrák is jobban eloszlanak és így könnyebb kiemelni a penészeseket közülük. Amint megvan a fészek a kupakot el is távolítom.
Olcsó, ételes edény is tökéletesen megfelel és olcsóbb is a tupperware-nál. Akár az ívatóakváriumban is hagyhatnánk az ikrákat, de így nehezebb a penészes ikrák eltávolítása.
Már 30-40 alkalommal használtam a lopott fészek módszert az évek során, mivel garantálja, hogy lesznek ivadékok. Ha aggódom a hím miatt és nagyon fontos az ívás sikere, akkor mindig alkalmazom a módszert. A siker aránya közel 100%. Az egyetlen - bár nem teljes - sikertelenség akkor történt, amikor sórákot etettem és nem távolítottam el időben az elpusztult rákokat. A kis mennyiségű víz hamar megsavanyodik és elvonja az oxigént a vízből, így a kishalak megfulladnak.
Erre kínál megoldást, ha a szabadon úszó kishalakat áttesszük egy akváriumba.
Az öt nap alatt háromszor ívatott hímről a következőket tudom elmondani: Amint leívott elvettem a fészket és egy új nőstényt mutattam be neki. Újabb fészket épített és leívtak. Ezt a fészket is elvettem tőlük és betettem a harmadik nőstényt. A fészekaljak egyre kisebbek lettek. 5 nap alatt jó genetikai alapot sikerült kinyernem a hímből.
Ilyesmivel a telihold előtti héten érdemes próbálkozni, mivel ilyenkor a halak nagyon szívesen párosodnak.
Levegőztetni nem kell, nincs rá szükség. A vízfelszínen zajló oxigéncsere elegendő. Teljes mértékig megbízom a lopott fészek módszerben. A másik fő előnye a műanyag edényes módszernek, hogy  könnyedén megvilágítható és így a penészes ikrák egyszerűen kiemelhetőek a többi közül.

Üdvözlettel, 

Joep

forrás: http://www.bettas4all.nl

http://www.bettaterritory.nl/BT-Bettas4allCommunity.htm

Sikertelen ívatás

Sajnos nem sikerült egyetlen utódot sem produkálni ebből az ívásból, mégis olyan szépek ezek a halak:

Pár hét múlva megpróbálom újra...

GYIK: Meddig gondozza a hím az ivadékokat?

Arra vonatkozóan nincsen információm, hogy a természetben meddig gondozza a hím betta az utódait. Azt viszont tudhatjuk, hogy az a tenyésztők gyakorlata, hogy a kishalak elúszása után - azaz akkor, amikor azok már vízszintesen úsznak - a hímet eltávolítják az ívató akváriumból. Ez a nagyon jól működő módszer.

Több tenyésztő leír olyan esetet is, amikor akarva-akaratlanul tovább is a kicsikkel maradt a 'papa', és  azok minden gond nélkül felnőttek. Sőt olyan esetről is beszámolt tenyésztő, hogy a hím a saját nőstény utódjával le is ívott a tenyészmedencében.

Ebből azt a következtetést vonom le, hogy a hímet nyugodtan együtt hagyhatjuk a kicsikkel, nem bántja őket. A gyakorlott tenyésztők valószínűleg azért választják el őket, mivel a kifejlett apa és az aprócska utódai merőben különböző igényeket támasztanak a környezet iránt. Gondoljunk csak a víz hőmérsékletére vagy a táplálékra.

GYIK: Tarthatom együtt a hímet és a nőstényt?

Gyakori kérdés, hogy tartható-e egy akváriumban a hím és a nőstény betta. Igen és nem! Ez több tényezőtől függ.

Azt szinte mindenki tudja, de a biztonság kedvéért itt is leírom, hogy a betta hímek egymást nem tűrik: halálig tartó küzdelemben döntik el a territórium urának posztját, míg a nőstények általában békésen megélnek egymás mellett.

A címben szereplő kérdésre szánt válasz alapjául az a megállapítás szolgál, miszerint a hím és a nőstény hal akkor kerül egymás közvetlen közelébe a természetben is, amikor eljött a párzás ideje.

Itt a Kedves Olvasó azt gondolhatná, hogy "annál jobb, legalább lesznek kishalak...nagy ügy!"

Tényleg nem nagy ügy, azonban a tenyésztéshez ennél jóval többre van szükség. Ha pedig ezek a körülmények nem állnak a halak rendelkezésére, és így nem állnak készen a párzásra, akkor annak legtöbbször a halak sérülése, végső esetben pedig halála lehet a vége.

Hogy tudjuk ezt megelőzni? A legkézenfekvőbb megoldás az, ha a hímet külön tartjuk, vagy elrekesztjük a nősténytől, hogy fizikai kapcsolatba ne kerülhessenek egymással. Ennek módja lehet egy, az akváriumba lógatható "ketrec", vagy a hím számára sokkal kényelmesebb külön akvárium.

Ha ez nem megoldható, akkor még abban az esetben van remény, ahol a két, különböző ivarú halat kellően nagy és búvóhelyekkel bőven rendelkező akváriumban tartjuk, hiszen így könnyen elkerülhetik egymást.

A társas akváriumban történő tenyésztés azért is rossz ötlet, mert a hím az udvarlás és az utódnevelés idején különösen agresszívvé válik: mindent és mindenkit elkerget, megharap, sőt ha kell, megöl, hogy megvédje utódait.

GYIK: milyen körülmények között tartsam a bettáimat?

A betták a trópusi Délkelet-Ázsia füves láprétein élnek, viszonylag oxigénszegény vízekben. Éppen ezért volt szükségük azon képességük kifejlesztésére, hogy a légköri oxigént hasznosítsák a labirintszervük segítségével.

Az élőhely ismerete gyakorlatilag meghatározza az akvarista számára, hogy milyen körülmények között érdemes tartania kis kedvencét: növénnyel gazdagon betelepített, 24-26 °C-os, közepesen lágy, savanyúbb víz; és mivel a légzésükhöz elengedhetetlen a vízfelszínre úszniuk "levegőt venni", ezért fontos, hogy könnyen hozzáférhető legyen a felszín, ahol a levegő hőmérséklete nem lehet sokkal hidegebb, mint a víz, hiszen így megfázhatnak halaink.

Sokan tartanak bettát kis üvegekben néhány deciliter vízben. Valóban képes így túlélni a halunk, viszont gondoljunk arra, hogy mi sem szeretnénk egy 2 négyzetméteres cellában leélni az életünket. Azonkívül ez - a Magyarországon ma hatályos jogszabályok szerint - állatkínzás!

Minimum 2 liter víz álljon halaink rendelkezésére, és ezt is hetente cseréljük. A legjobb azonban, ha csak annyi halat tartunk, amennyit tágasabb akváriumban tudunk elszállásolni.

GYIK: Mit adjak enni a halaimnak?

A betták ragadozóhalak. A legjobb a számukra az élő eleség.

Magyarországon szinte minden akvarista boltban beszerezhető a tubifex (avagy csővájó féreg), ami nagyon jól bevált élelem. Én rendszeresen adok nekik - kifejezetten betták számára készített - granulált száraz haltápot azért, hogy a táplálékukat minél változatosabbá tegyem. Mivel sokuk él társas akváriumban, megfigyelhetjük, hogy alapvetően nem válogatósak, viszont a szakirodalom szerint a vízibolhát (Daphina) ki nem állhatják sem élve, sem szárítva.

Ha a lakásban sikerül fognom egy-egy szúnyogot, gyümölcslegyet (muslinca), vagy más, apróbb rovart, sohasem mulasztom el, hogy megkínáljam a bettáimat, akik boldogan el is fogyasztják ezeket.

A szúnyoglárvát is kedvelik, viszont mivel azok elég gyakran különböző - a bettákra nézve halálos - kórokozók hordozói lehetnek, etetését csak nagy körültekintéssel ajánlom! A fagyasztott szúnyoglárva viszont egyszerű és nagyszerű és viszonylag biztonságos kondícionáló táplálék!

Nőstény gondozza a legújabb ikrákat.

Ma délután egy rendkívül érdekes esemény fogadott:

A nőstény - elzavarva párját - maga gyűjti, gondozza az ikrákat és még habfészket is épít. Kíváncsi vagyok, hogy a hím legalább annyiban részt vett-e a szaporodásban, hogy a tejét rányomta az ikrákra. Kiderül.
Azt még sajnos nem tudom, hogy mi okozza a hím hatalmas hasát, hiszen egy napja még nem látszott semmi hasonló! Betegség? Vagy belakmározott az ikrákból? Ez is kiderül.

A kicsik és a BBS

Immáron két és három hetesek a legutóbbi ívatási hullám kishalai. Mellettük láthatóak az apró sórákocskák, amik egyébként az ivadék pocakján láthatóan narancs-rózsaszínűek:

A nemek azonosítása

A betta splendens halak nemének meghatározása általában igen egyszerű, hiszen csak a hímek növesztenek hosszú úszókat, a nőstények minden esetben rövid úszójúak.
Nehézséget egyedül a plakát típusú halak nemének megállapítása okozhat, hiszen itt a hímeknek is rövidek az úszói.
Itt is megállapítható a nem, hiszen az ivarérett nőstények - amelyek érett ikrákat hordoznak - ikra pontot (ivar-szemölcsöt) viselnek az ivarnyílásuknál:

A fentieken kívül elmondható, hogy a hímek teste általában hosszúkásabb és karcsúbb, a kopoltyúfedőjük vörös színű membránja pedig általában hosszabb, így jobban látszik, mint a nőstényeknél.

A külső eltéréseken kívül elég jó támpont a viselkedésük, ugyanis a nőstényeknél - egy-két extrém ritka esettől eltekintve - sohasem figyelhetjük meg, hogy habfészket építenek.

A legifjabbak fejlődnek

A legutóbbi ívás sikeresnek tekinthető: az irizáló pigmentréteg szépen kezd előtűnni a kishalaimon.
Íme egy kép:

Emlékeztetőül a szüleik: http://harcoshal.blogspot.hu/2013/05/betta-ikrazas-2.html

A betták tenyésztése II.

A bejegyzés egy gyakorló, sikeres amerikai tenyésztő, Karen McAuley (aki jelenleg az nemzetközi bettatenyésztő egyesület alelnöke) leírása a betta tenyésztésének általa alkalmazott módszeréről, fogásairól szabad fordításban, kiegészítésekkel:

A sziámi harcoshalat valójában meglehetősen könnyű tenyészteni ha néhány alapvető feltételt biztosítunk a halaink számára. Meleg víz, egészséges halak és kevés zavarás a három legfontosabb feltétel. Műanyag, nagyobb cipősdoboz méretű (kb. 10-15 literes) műanyag vagy üveg tartályok megfelelőek az ívatáshoz. Ezeket körülbelül félig, mintegy 10-13 cm magasságig töltjük vízzel, mivel így segítjük a hímet a gondozásban. Ezt a vízmagasságot az ivadékok nevelése közben majd folyamatosan emeljük. A túl nagy medence azért sem kedvező a célra, mert úgy a nőstény könnyebben és messzebbre elmenekülhet a hím elől, aki így elveszítheti az érdeklődését iránta.

A tartályba egy kis teljesítményű (~25W) merülő fűtőt merítünk és 27-28 fokosra állítjuk a hőfokszabályozóját. Mivel az ívatóakvárium kicsi érdemes először "üresjáratban" kipróbálni, hogy a fűtő valóban, hosszú távon is ezen a hőfokon tartja a vizet  Ha ezt a lépést elmulasztjuk könnyen megfőzhetjük halainkat. A fűtőn inkább ne spóroljunk, nem biztos, hogy a legolcsóbb kellően megbízható! 

A fűtő mellett kell a tartályba tennünk valamit, amihez a hím rögzítheti a habfészkét. Én egy darab "pukkanós fóliát" használok, mivel kicsit hasonlít egy kész habfészekhez, így szeretik a hímek. Használtam már műanyag tetőt, lebegő Indián mandula (Catappa / Ketapang) levelet  és félbevágott hungarocell poharat is. Ezen kívül hosszabb levelű műnövényt is szoktam az akváriumba tenni. Nincs tehát ökölszabály: tessék körülnézni és kipróbálni pár dolgot! Én személy szerint "pukkanós fóliát" és műnövényt használok, ami mögé el tud bújni a nőstény és néha a hím is ehhez rögzíti habfészkét.

Mivel az ikrázóedény kicsi jó ötlet a nőstény számára gondoskodni valamiféle búvóhelyről. A fűtő viszonylag kis felületet takar, így önmagában nem elég. Egy műanyag vagy élő növény azonban elég rejtekhelyet biztosíthat és a hím számára is kínálhat lehetőséget habfészke megépítéséhez. Valamiért én nem szeretek élő növényt használni...talán bizonyos víz problémák elkerülése végett...így viszont nekünk, magunknak kell gondoskodni arról, hogy az ammónia, a nitrit és a nitrát nehogy tönkretegye a nevelőakváriumunk vizét.

A tartályainkat körülbelül 10 cm magasan megtöltjük R/O vízzel. Még ha a csapvíz alkalmas is volna az ívatáshoz, ajánlott az R/O víz használata, hiszen sokkal tisztább vizet és nagyobb ivadékszámot eredményez. A kemény vízben sem probléma az ívatás, viszont a lágy, R/O vízben nem ritka a 200 ivadék az 50-80-nal szemben. Azt hiszem, hogy a keménységet okozó és más vegyi összetevők a csapvízben valamennyire gátolják a termékenyülést. Mindenki használja, ami kéznél van, de nem tanácsos lebecsülni a vízminőséget, mint a tenyésztés sikerének fontos tényezőjét.

Ha körülnézünk a neten, többféle módszert is találunk az ívatásra. A legtöbben a hímet az ívatóedénybe helyezik a nőstényt pedig egy fajta kéménybe (PET palack elvágva). Így láthatják egymást, viszont a nőstény védve van a hím vad hajlama ellen. A módszer szerint meg kell várni, míg a hím megépíti habfészkét és a függőlegesen csíkozódott nőstény körül izgatottan úszkál. Ekkor kell kiengedni a nőstényt.

Én nem így csinálom. Ha a nőstényben vannak érett ikrák, akkor mindkettőt egyenesen a vízbe teszem és magukra hagyom őket. Az edényt lefedem, hogy a páratartalom és a hőmérséklet egyenletes legyen. Néha rájuk nézek, nehogy egyikük halálra kergethesse a másikat, de alapvetően rájuk bízom a szaporodást. A hím vagy épít habfészket az ikrázás előtt, vagy nem. A nőstény is vagy előjön és flörtöl vagy bújócskázik. Ez mind a viselkedésük része. Személy szerint nekem nincs időm arra, hogy megvárjam, hogy a hím habfészket építsen és megnézzem, hogy van-e kedvük párzani. Szerintem a flörtölés és kergetőzés hamarabb és jobb eséllyel ívásra bírja őket, mintha a nőstényt elérhetetlenné tesszük, hiszen így frusztrált halakat engedünk egymáshoz, ami agresszióba torkollhat.

A legtöbb pár a kihelyezésüket követően néhány napon belül leívik. A halakat ne etessük az ívatótankban, mivel az étel könnyen bomlásnak indulhat és tönkreteszi a vizet. Az ívás enyhe agresszióval és a heves kergetőzéssel kezdődik. Mindketten szakadt úszókkal és hiányzó pikkelyekkel végezhetik, ami normális. Készüljünk fel a halak kimentésére. Ha bármelyikük túl stresszes, szedjük ki és később újra tenyésztésbe vonhatjuk. Amikor az ívás véget ért a nőstényt elűzi a hím a fészektől és elkezdi gondozni azt. Ilyenkor óvatosan, a hím zavarása nélkül eltávolítjuk a nőstényt és tiszta, meleg vízbe tesszük majd megetetjük. Ekkor már csak várni kell.

Másfél, két nappal az ívás után az ivadékok kikelnek. A kicsik farokkal lefelé lógnak a fészekből és gyakran leesnek az aljzatra. A papa fáradhatatlanul felszedi, felviszi és a habfészekbe köpi őket. Néhány hím különösen ügyes és egyenesen a fészekbe köpi őket, az ügyetlenebbek csak abba az irányba. Nem kell aggódni, hiszen a kicsik mindenképpen eljutnak a szabadon úszó fejlettségi állapotukba. Ez az a pillanat, amikor a sórákokat (artemia / BBS / baby brine shrimp) el kell kezdeni keltetni, hogy mire a kicsik készen állnak enni, addigra kikeljenek.

Én általában két napot szoktam várni még. Amíg farokkal lefelé lógnak, addig még a szikzacskójukból táplálkoznak. Ahogy elkezdenek vízszintesen úszni, azonnal elkezdenek táplálkozni. Én ecetférget adok nekik első táplálékként. Rengeteg ecetférget teszek a vizükbe, hogy kedvükre habzsolhassanak. Az ecetféreg sokáig életben marad a vízben, így viszonylag biztonságosan etethető. Ráadásul a vízben egyenletesen úszkálnak mindenfelé, nem süllyednek le. A kicsik néhány napig még a víz felszínéhez közel keresik a táplálékukat, tehát semmi értelme nem lenne az aljzaton felkínálni az ételt nekik. Ez egyben az optimális idő a hím eltávolítására is. A nőstényhez hasonlóan óvatosan, kíméletesen bánjunk vele is.

A harmadik nap körül némi frissen kikelt sórákot adok a vízbe, hogy még több táplálék álljon a kicsik rendelkezésére. Sok tenyésztő első táplálékként is adja az artemiát, mivel a legtöbb kishal sikeresen megbirkózik vele. Én úgy tapasztaltam, hogy a fátyolos farkúaknak tényleg bátran adható a kezdetektől. Innentől kezdve az ivadékok felváltva kapnak BBS-t és valamilyen mikróférget (pl. banánférget, mikrót) felváltva. A kicsik 4-6 hetes korukig így táplálkoznak, majd ekkor elkezdenek apróbb pelletet, szárított élelmet is kapni a sórák mellett. Mindig vannak kisebb növekedési eréllyel megáldott halak a csapatban, amelyek ezzel a módszerrel mindig találnak a méretüknek megfelelő ennivalót. Mire elérik a két hónapos kort már csak pelletet adok nekik. Még pár hét és a fiúk kezdenek nemileg megérni, így el kell őket különíteni egymástól.

A nevelés alatt folyamatosan kell a vizüket cserélni. Amint elúsznak az ivadékok le kell szívni a tartály alján összegyűlt hulladékot és minden 4 napon kicserélni ezt azonos hőmérsékletű, tiszta vízzel. Nagyméretű pipettát is használhatunk, hogy még véletlenül se szívjunk fel kishalat. A biztonság kedvéért én még ezt a vizet is egy edénybe teszem és megvizsgálom, hogy nem került-e mégis pár darab az eltávolított vízbe és ezeket óvatosan visszahelyezem. Ezt a műveletsort a halak 4 hetes koráig kell ismételgetni. Ekkor át lehet tenni őket egy nevelőakváriumba. A nevelőakvárium méretét a csapat mérete határozza meg. A legtöbb halam 100 literes akváriumban növekszik, de néhány - kisebb - ívás ivadékai 75 literesben élnek. Ha nem cseréljük a vizüket rendszeresen, az ammónia olyannyira feldúsulhat a vízben, hogy egyik napról a másikra megölheti az összes ivadékot.

Végezetül néhány trükk arra az esetre, ha a kihelyezett pár nem akarna leívni. Úgy tapasztaltam, hogy az érkező időjárási front nagyban segítheti az ívás sikerességét, különösen ha az a légnyomás csökkenésével jár. A másik trükk, hogy leszívom a víz egy részét és friss, tiszta, lágy vízzel pótolom, ezzel szimulálva egy kiadós esőzést. A legfontosabb azonban, hogy jól tartsuk a tenyésztésre szánt halainkat, hiszen ez a siker kulcsa!

Sok szerencsét és boldog ívatást!

forrás: Basement Bettas

A betták tenyésztése I.

A betták tenyésztéséhez úgy fogtam hozzá először, hogy elolvastam a máig leghitelesebb és szerintem legjobb - habár már kissé idejét múlt - szakirodalom ide vonatkozó fejezetét. Ez pedig a Horn - Zsilinszky : Akvarisztika. A könyv a mai napig kapható!

Ez a könyv a következőket írja a bettákról és tenyésztésükről:

"A sziámi harcoshal az egyik legismertebb és az egyik legkedveltebb trópusi díszhalunk, szinte azóta, hogy megjelent Európában (1892, Franciaország). Ezért részletesebben kell foglalkoznunk vele. Őshazája Szingapúr, Malájföld, Thaiföld, azelőtt Sziám. A malájok ,,ikan bettah" néven ismerik, innen származtatható tudományos neve is. Hazájában iszapos fenekű, sekély vizű állóvizek, valamint rizsföldek lakója. Az eredeti vad formát ma már medencéinkből teljesen kiszorították a tenyészváltozatai. A fátyolúszós betták létrehozása a kambodzsai tenyésztők érdeme (Betta splendens var. cambodia). A fátyolos betták azután nagyon gyorsan, szinte minden országban meghódították az akvaristák népes táborát. A hímek hossza 8-10 cm, míg a nőstények 5-6 cm-nél nem Hőnek nagyobbra. A hímek hát-, farok-, farok alatti és hasúszói erősen megnagyobbodtak, az úszósugarak megnyúltak. Az úszók erőteljes növekedése a hím nemi hormonok hatására kezdődik, és ívás után egy ideig fokozott úszónövekedést figyelhetünk meg. A nőstények úszói kisebbek, a hátúszó lekerekített. A hímeké hosszú, kihegyesedő. A hímek mindig erőteljesebb, élénkebb színűek. 

A közepesen kemény, 7 pH körüli vizet kedvelik. Nagyon melegigényesek. Teljes szépségüket csak 25 °C feletti hőmérsékleten bontakoztatják ki. Alacsonyabb hőmérsékleten alig mozognak. Egy medencében lehetőleg csak egy hímet tartsunk. Társas akváriumban a sziámi harcoshal igazi szépsége nem érvényesül. 

Akvaristák gyakran tartanak egy-egy hímet egymás mellett 3-3,5 literes akváriumokban. Az üvegek közé papírlapokat tesznek, és amikor az üvegek közül kiemelik ezeket, a hímek meglátva egymást, kifeszített kopoltyúfedőkke1 és úszókkal rontanak egymás felé. Ilyenkor mutatják igazán csodás szépségüket. Nagyüzemi betta tenyészetek 5-6 száz fátyolos hímet nevelnek egyszerre "befőttesüveg technológiával" . Kétségtelen hogy a legszebb fátyolos hímek ezzel a módszerrel nevelhetők. Arra ügyelni kell, hogy viszonylag szűkösen etessük az üvegbe helyezett állatokat, mert a betták nagyon hajlamosak az elhízásra. Az elhízott hímek ellustulnak, élettartamuk csökken. Ha sok hímet tartunk üvegekben elengedhetetlen a szobahőmérsékletet legalább 23-24 °C-on tartani, vagy néhány wattos fűtővel a kis edényeket fűteni. 

Az élő eleséget kedvelik. Tubifex és szúnyoglárva a kedvenc táplálékuk. A vízibolhát a betta nem szívesen fogyasztja, sem élő, sem száraz formában. A száraz eleséget csak átmenetileg és csak szükségből etessük velük. A csirke és a marhamáj kedvelt eleségük.

Szaporodásuk: 

A vízhőfokot 3-4 °C-kal a tartási hőmérséklet fölé emeljük úgy, hogy az 28-29 °C legyen, mert 26 °C alatti hőmérsékleten már nem mindegyik hím hajlandó habfészket építeni. A biztos siker érdekében egy 15-20 literes medencét tökéletesen kitisztítunk, majd feltöltjük olyan hőfokú vízzel, amilyen a medence vize volt, melyben a szülőket tartottuk. A betták ívási kedvét növeli, ha friss vizet töltünk az ívatómedencébe. Az ívatómedence ama üvegfalait, amelyek a szomszédos akváriumok felé néznek, fedjük papírral. Ez különösen akkor fontos, ha a szomszédos medencékben is betták vannak. Az ívásra kitett párt ugyanis nagyon zavarja, ha fajtársaikat vagy nagyobb halakat látnak. A víz magassága ne legyen több 15 cm-nél. Ezután helyezzünk a medencébe néhány hosszú levelű növényt (pl. Vallisneria), amelynek levelei a víz felszínéig nyúlnak. A medence két sarkába tegyünk egy-egy sűrű bokrot alkotó finom levelű növényt vagy ha ez nincs, egy-egy csomó Perlonvattát, hogy a nőstény búvóhelyet találjon. Amikor így elkészítettük a medencét, este helyezzük a nőstényt a medencébe, és a hímet egy kis üvegben belógatva az ívatóakváriumba, egymáshoz szoktatjuk a párt. Ezután a medence fűtését állítsuk be 28-29 °C-ra. Ha a nőstény kifeszített úszókkal izgatottan a hímet tartalmazó üveg körül úszkál, miközben a hastájékon sötét harántcsíkok jelennek meg, akkor biztosak lehetünk, hogy a nőstényben van érett ikra, és hajlandó az ívásra. Ha ezt az "elővigyázatossági próbát" nem hajtjuk végre, akkor könnyen megeshet, hogy a hím könyörtelenül agyonveri a nőstényt. 

A következő reggelen azután a hímet kiengedjük az üvegből. A víz hőfoka közben eléri a 28, maximum a 30°C-ot. Ez a hőfokemelkedés növeli az ívási kedvet. A hím néhány óra múlva hozzákezd a habfészeképítéshez. Ez a fiatal hímeknél hosszabb ideig is eltarthat. Az ikrarakás rendszerint csak a második napon következik be, és 2-2,5 óránál tovább nem tart. A párzások száma 30-50, egy-egy párzás alkalmával átlagosan 10-15 ikra ürül ki a nőstény petevezetőjéből. 

Ikrarakás után a nőstényt kifogjuk a medencéből. A Betta lárvák 18-30 óra alatt kelnek ki. A kelési idő a vízhőfok függvénye. További két napig a hím a habfészekből kieső és elúszó ivadékot még összeszedi, és visszaköpi a habfészekbe. A lárvák kelésétől számított 3. napon emeljük ki a hímet is a medencéből. Az elúszó ivadékot az első napokban csak igen apró élő eleséggel vagy tojássárgájával etessük. Az első két héten gyorsan nőnek. Nagyon fontos, hogy ebben az időben a medence egyes vízrétegei teljesen azonos hőmérsékletűek legyenek. Finom légporlasztással ezt nagyon jól lehet megvalósítani. Ajánlatos az első hét végétől a kis betták vizét filtrálni (csak belső filter alkalmas erre a célra), és 10 l vízhez 1-2 teáskanálnyi asztali sót tenni. A harmadik héten rendszerint kialakul a labirintszerv. Ha a Betta család ezt az időszakot is veszteségek nélkül átvészeli, akkor a siker már szinte biztos. 

A Betta tenyésztésének sikertelenségét a következő fő okok idézik elő: 

1. A tenyészpár nem megfelelő. Ennek okai: 
1.  öreg hímek nem alkalmasak ikráztatásra, 
2.  a nőstény ikrái még nem érettek, 
3.  a hím túlságosan elhízott, 
4.  a pár túl fiatal. Fiatal párok első ívása rendszerint eredménytelen. 
2. A víz hőmérséklete nem volt állandó vagy az egyes vízrétegek túl nagy hőingadozást mutattak. Ez sokszor abban mutatkozik, hogy az ivadékok már elúszni sem tudnak, hanem kezdettől fogva süllyedőkké válnak az egész ivadékcsoport megbetegedését, hasonúszóvá válását okozhatja..."

Mi a koronás?

A koronás betta 1997-ben jelent meg Nyugat-Jakartában, Slipiben, Indonéziában. A tenyésztő Achmad Yusuf (Iyus) volt és indonéziai nyelven 'cupang serit'-nek hívta. Amikor egy ilyen halat mutatott be Henry Yib egy IBC betta kiállításon, akkor ő nevezte azt koronásnak.

CTBF hím

Koronásnak nevezzük azt az 'extrém fésűfarkú' halat, ahol az úszósugarak túlnyúlnak az úszók felénél, ami koronaszerű megjelenést kölcsönöz a halnak. Az úszósugarak "túlnyúlásának" mértékét a genetika határozza meg. A koronás jelleg bármely farok- és formaváltozatnál előfordulhat. Például van fátyolos (VT), delta (D), szuperdelta (SD), félhold (HM) és duplafarkú (DT) is. A koronás félholdat 'félnap'-nak is nevezik (CTHM = half-sun). A koronás gén recesszíven öröklődik: csak homozigóta genotípusú halakban fejeződik ki a fenotípusban, tehát csak akkor lesz az utód koronás, ha mindkét szülő kromoszómái a koronás gént hordozzák.

A heterozigóta, egyfarkú típusok azonban többé-kevésbé mindig hordozzák a gént, hiszen az úszósugaraik kissé túlnyúlnak az úszókon.

Koronás genetika:

A normál, egyszerű úszójú, homozigóta betta jele legyen: ctct

A koronás, homozigóta halé pedig legyen: CTCT

A heterozigóta, normál-úszójú, de a recesszív, koronás gént hordozó hal jele legyen: CTct

• Ha egy koronás hímet keresztezünk egy normál úszójú nősténnyel, akkor azoknak 100%-ban heterozigóta normál-úszójú utódaik fognak születni. (CTct).
  
• Ha két heterozigóta halat, tehát hímet (CTct) és nőstényt (CTct) keresztezünk, akkor azoknak 25%-ban homozigóta koronás (CTCT), 50%-ban heterozigóta, normál-úszójú (CTct) és 25%-ban homozigóta normál-úszójú utódaik fognak születni.
  
• Két koronás hal (CTCT) keresztezésekor az utódok mind koronások (CTCT) lesznek.
  

forrás: Betta Territory
eredeti: BettySplendens
megjelent: 8/5/2004

Betta tenyészváltozatok II.

Ebben a bejegyzésben pedig - a faroktípusok áttekintése után - lássuk a szín- és mintaváltozatokat:

forrás: magistream.com

Színek:

Celofán - közel átlátszó/hússzínű

Fehér - a fehérek legfehérebbike

Sárga - általában pasztell sárga, de ritkán előfordulhat élénk sárga is

Narancs - általában tompa narancs színű

Piros - általában világospiros, de a sötétpiros sem ritka

Acélkék - fémes kék színű
Rezes arany - zöldes sárgásan csillogó fémes szín feketén

Királykék - sötétkék lila tónussal

Zöld - általában kékes sötétzöld, a világoszöld nagyon ritka

Türkiz - zöldeskék a világostól a sötétig
Lila - lila vagy levendula színű

Fekete - tisztán fekete (semmi szürke sem megengedett)

Kambodzsai - halvány húszszínű test, piros úszókkal

Kék vagy zöld kambodzsai - halvány színű test, kék vagy zöld úszókkal

Csokoládé - sötétbarna test világos krémszínű úszókkal

Mustárgáz - zöld test sárga úszókkal és zöld úszóvégekkel

Lilagáz - lila test sárga úszókkal és lila úszóvégekkel

Citrom merenge - sárga test fehér úszókkal (nagyon ritka)

Minták:

Egyszínű - az egész hal egyszínű

Lepke (BF) - egyszínű test egy elütő színű sávval az úszókon

Márvány - márványozottan többszínű hal (a dalmata is ilyen)

Kopasz (piebald) - hússzínű fej

Kétszínű - az úszók más színűek, mint a test

Albino - pigmentek teljes hiánya (hússzínű test, piros szemek)

Kristály - hasonlít a celofánhoz, viszont az úszóik félig átlátszatlanok

Fehér pasztell  - fehér, pasztellszínű úszóvégekkel (leggyakrabban kék, zöld és piros)
Dragon(sárkány) - fémesen csillogó pikkelyek

Betta tenyészváltozatok

forrás: facebook.com Betta / Fighter Fish Lovers World ( Tracy / Canada)

Sajnos - a magyar bettatenyésztés alacsony színvonalának következtében - nem igazán sikerül irodalmat találni, ahol az ember választ kaphat alapvető kérdésekre ezzel a gyönyörű hobbival kapcsolatosan.

A blogom talán legfőbb célja az, hogy az angol nyelvű szakirodalom alapvető részét azok számára is elérhetővé tegyem, akik nem ismerik ezt a nyelvet.

Ezen törekvésem első eredménye legyen az, hogy javaslatot teszek a jelenleg ismert betta splendens tenyészváltozatok faroktípusainak magyar elnevezésére.

Alapvetően az angol elnevezés tükörfordításai a fenti javaslatok. Egyetlen kivétel a "plakát", ami a thai nyelvben harcoló halat jelent, vagyis a fajta vad úszóváltozatát jelöli, tehát akár rövid úszójúnak is nevezhetnénk.

A fentieken kívül ismert még a következő néhány fajta úszótípus:

• FM (fullmoon) / OHM (over halfmoon) - 180 foknál nagyobb szögben széttárható farokúszó
• Tollfarkú (FT) - a rózsafarkú azon típusa, ahol az elágazások az úszósugarak teljes hosszában  indulnak, amitől toll-szerű kinézete lesz a farokúszónak
• HS (half sun) - tulajdonképpen HMCT, azaz koronás/fésűs hal, aminek a farokúszója legalább 180 fokban széttárható
• A koronás változatnak vannak al-változatai is: keresztsugaras (crossray / CTCR), duplasugaras (doubleray / CTDT), dupladupla-sugaras (doubledoubleray / CTDDT)

Betta anatómia

Az angol nyelvű irodalom megértéseben segíthet az eredeti - angol nyelvű - változat:

Fejlődnek a kicsikék

Az első sikeres ikrázás eredményei már szépen fejlőnek. Lassan színek is megjelennek és az úszók is kezdenek növekedni.

Így gondozza a hím az ikrákat

Gondoskodás

Itt pedig már a kis lárvák láthatóak, ahogy fejjel a buborékokba fúródva függenek. A hím folyamatosan összeszedegeti a hulló és lehullott lárvákat és visszaköpi őket a habfészekbe.

És a negyedik...

hím

nőstény

Ikrázás

Az előzővel egy időben tettem ki ikrázni ezt a párt is:

hím

nőstény

Betta ikrázás 2.

A videón látható két hal fotói:

nőstény

hím

Nőnek a kicsikék

Két hetesen így néztek ki a kicsik:

A hím gondozza a lárvákat

A hím gondozza a lárvákat a habfészek alatt.

Az első siker

Ez volt az első sikeres ikrázás 2013. március elején. Azóta rengeteget nőttek és már már majdnem 2 cm-esek és pár hete már színesednek. 

A kezdet

Mindig is tetszettek a "harcoshalak", a betta splendens. Na nem a harciasságuk miatt. Azért tetszettek, - és tetszenek ma is -  mert változatos színekben, formákban léteznek, különleges "képességeik" vannak, és viszonylag könnyű tenyészteni őket.

Blogomban szeretném bemutatni, hogy milyen élmény tenyészteni őket és, hogy milyen szép hobbi is a betta tenyésztése.
Sajnos ma Magyarországon alig lehet a képeskönyv kategóriánál komolyabb akvarisztikai szakirodalmat beszerezni. Jómagam egészen az Internet elterjedéséig a talán egyetlen jó szakkönyvből bővítettem ismereteimet. Ez a Horn-Zsilinszky szerzőpáros által - eredetileg 1970-ben - jegyzett Akvarisztika című könyv (ami a mai napig kapható és ajánlott beszerezni!). A napló másik fontos célja, hogy az annyira hiányzó magyar nyelvű szakirodalmat pótoljam azáltal, hogy az Interneten fellelhető cikkek fordítását a kedves - angolul nem értő - olvasó számára is elérhetővé teszem.

Hát, így kezdődik a hobbi 2013 januárjában...