A bejegyzés egy gyakorló, sikeres amerikai tenyésztő, Karen McAuley (aki jelenleg az nemzetközi bettatenyésztő egyesület alelnöke) leírása a betta tenyésztésének általa alkalmazott módszeréről, fogásairól szabad fordításban, kiegészítésekkel:
A sziámi harcoshalat valójában meglehetősen könnyű tenyészteni ha néhány alapvető feltételt biztosítunk a halaink számára. Meleg víz, egészséges halak és kevés zavarás a három legfontosabb feltétel. Műanyag, nagyobb cipősdoboz méretű (kb. 10-15 literes) műanyag vagy üveg tartályok megfelelőek az ívatáshoz. Ezeket körülbelül félig, mintegy 10-13 cm magasságig töltjük vízzel, mivel így segítjük a hímet a gondozásban. Ezt a vízmagasságot az ivadékok nevelése közben majd folyamatosan emeljük. A túl nagy medence azért sem kedvező a célra, mert úgy a nőstény könnyebben és messzebbre elmenekülhet a hím elől, aki így elveszítheti az érdeklődését iránta.
A tartályba egy kis teljesítményű (~25W) merülő fűtőt merítünk és 27-28 fokosra állítjuk a hőfokszabályozóját. Mivel az ívatóakvárium kicsi érdemes először "üresjáratban" kipróbálni, hogy a fűtő valóban, hosszú távon is ezen a hőfokon tartja a vizet Ha ezt a lépést elmulasztjuk könnyen megfőzhetjük halainkat. A fűtőn inkább ne spóroljunk, nem biztos, hogy a legolcsóbb kellően megbízható!
A fűtő mellett kell a tartályba tennünk valamit, amihez a hím rögzítheti a habfészkét. Én egy darab "pukkanós fóliát" használok, mivel kicsit hasonlít egy kész habfészekhez, így szeretik a hímek. Használtam már műanyag tetőt, lebegő Indián mandula (Catappa / Ketapang) levelet és félbevágott hungarocell poharat is. Ezen kívül hosszabb levelű műnövényt is szoktam az akváriumba tenni. Nincs tehát ökölszabály: tessék körülnézni és kipróbálni pár dolgot! Én személy szerint "pukkanós fóliát" és műnövényt használok, ami mögé el tud bújni a nőstény és néha a hím is ehhez rögzíti habfészkét.
Mivel az ikrázóedény kicsi jó ötlet a nőstény számára gondoskodni valamiféle búvóhelyről. A fűtő viszonylag kis felületet takar, így önmagában nem elég. Egy műanyag vagy élő növény azonban elég rejtekhelyet biztosíthat és a hím számára is kínálhat lehetőséget habfészke megépítéséhez. Valamiért én nem szeretek élő növényt használni...talán bizonyos víz problémák elkerülése végett...így viszont nekünk, magunknak kell gondoskodni arról, hogy az ammónia, a nitrit és a nitrát nehogy tönkretegye a nevelőakváriumunk vizét.
A tartályainkat körülbelül 10 cm magasan megtöltjük R/O vízzel. Még ha a csapvíz alkalmas is volna az ívatáshoz, ajánlott az R/O víz használata, hiszen sokkal tisztább vizet és nagyobb ivadékszámot eredményez. A kemény vízben sem probléma az ívatás, viszont a lágy, R/O vízben nem ritka a 200 ivadék az 50-80-nal szemben. Azt hiszem, hogy a keménységet okozó és más vegyi összetevők a csapvízben valamennyire gátolják a termékenyülést. Mindenki használja, ami kéznél van, de nem tanácsos lebecsülni a vízminőséget, mint a tenyésztés sikerének fontos tényezőjét.
Ha körülnézünk a neten, többféle módszert is találunk az ívatásra. A legtöbben a hímet az ívatóedénybe helyezik a nőstényt pedig egy fajta kéménybe (PET palack elvágva). Így láthatják egymást, viszont a nőstény védve van a hím vad hajlama ellen. A módszer szerint meg kell várni, míg a hím megépíti habfészkét és a függőlegesen csíkozódott nőstény körül izgatottan úszkál. Ekkor kell kiengedni a nőstényt.
Én nem így csinálom. Ha a nőstényben vannak érett ikrák, akkor mindkettőt egyenesen a vízbe teszem és magukra hagyom őket. Az edényt lefedem, hogy a páratartalom és a hőmérséklet egyenletes legyen. Néha rájuk nézek, nehogy egyikük halálra kergethesse a másikat, de alapvetően rájuk bízom a szaporodást. A hím vagy épít habfészket az ikrázás előtt, vagy nem. A nőstény is vagy előjön és flörtöl vagy bújócskázik. Ez mind a viselkedésük része. Személy szerint nekem nincs időm arra, hogy megvárjam, hogy a hím habfészket építsen és megnézzem, hogy van-e kedvük párzani. Szerintem a flörtölés és kergetőzés hamarabb és jobb eséllyel ívásra bírja őket, mintha a nőstényt elérhetetlenné tesszük, hiszen így frusztrált halakat engedünk egymáshoz, ami agresszióba torkollhat.
A legtöbb pár a kihelyezésüket követően néhány napon belül leívik. A halakat ne etessük az ívatótankban, mivel az étel könnyen bomlásnak indulhat és tönkreteszi a vizet. Az ívás enyhe agresszióval és a heves kergetőzéssel kezdődik. Mindketten szakadt úszókkal és hiányzó pikkelyekkel végezhetik, ami normális. Készüljünk fel a halak kimentésére. Ha bármelyikük túl stresszes, szedjük ki és később újra tenyésztésbe vonhatjuk. Amikor az ívás véget ért a nőstényt elűzi a hím a fészektől és elkezdi gondozni azt. Ilyenkor óvatosan, a hím zavarása nélkül eltávolítjuk a nőstényt és tiszta, meleg vízbe tesszük majd megetetjük. Ekkor már csak várni kell.
Másfél, két nappal az ívás után az ivadékok kikelnek. A kicsik farokkal lefelé lógnak a fészekből és gyakran leesnek az aljzatra. A papa fáradhatatlanul felszedi, felviszi és a habfészekbe köpi őket. Néhány hím különösen ügyes és egyenesen a fészekbe köpi őket, az ügyetlenebbek csak abba az irányba. Nem kell aggódni, hiszen a kicsik mindenképpen eljutnak a szabadon úszó fejlettségi állapotukba. Ez az a pillanat, amikor a sórákokat (artemia / BBS / baby brine shrimp) el kell kezdeni keltetni, hogy mire a kicsik készen állnak enni, addigra kikeljenek.
Én általában két napot szoktam várni még. Amíg farokkal lefelé lógnak, addig még a szikzacskójukból táplálkoznak. Ahogy elkezdenek vízszintesen úszni, azonnal elkezdenek táplálkozni. Én ecetférget adok nekik első táplálékként. Rengeteg ecetférget teszek a vizükbe, hogy kedvükre habzsolhassanak. Az ecetféreg sokáig életben marad a vízben, így viszonylag biztonságosan etethető. Ráadásul a vízben egyenletesen úszkálnak mindenfelé, nem süllyednek le. A kicsik néhány napig még a víz felszínéhez közel keresik a táplálékukat, tehát semmi értelme nem lenne az aljzaton felkínálni az ételt nekik. Ez egyben az optimális idő a hím eltávolítására is. A nőstényhez hasonlóan óvatosan, kíméletesen bánjunk vele is.
A harmadik nap körül némi frissen kikelt sórákot adok a vízbe, hogy még több táplálék álljon a kicsik rendelkezésére. Sok tenyésztő első táplálékként is adja az artemiát, mivel a legtöbb kishal sikeresen megbirkózik vele. Én úgy tapasztaltam, hogy a fátyolos farkúaknak tényleg bátran adható a kezdetektől. Innentől kezdve az ivadékok felváltva kapnak BBS-t és valamilyen mikróférget (pl. banánférget, mikrót) felváltva. A kicsik 4-6 hetes korukig így táplálkoznak, majd ekkor elkezdenek apróbb pelletet, szárított élelmet is kapni a sórák mellett. Mindig vannak kisebb növekedési eréllyel megáldott halak a csapatban, amelyek ezzel a módszerrel mindig találnak a méretüknek megfelelő ennivalót. Mire elérik a két hónapos kort már csak pelletet adok nekik. Még pár hét és a fiúk kezdenek nemileg megérni, így el kell őket különíteni egymástól.
A nevelés alatt folyamatosan kell a vizüket cserélni. Amint elúsznak az ivadékok le kell szívni a tartály alján összegyűlt hulladékot és minden 4 napon kicserélni ezt azonos hőmérsékletű, tiszta vízzel. Nagyméretű pipettát is használhatunk, hogy még véletlenül se szívjunk fel kishalat. A biztonság kedvéért én még ezt a vizet is egy edénybe teszem és megvizsgálom, hogy nem került-e mégis pár darab az eltávolított vízbe és ezeket óvatosan visszahelyezem. Ezt a műveletsort a halak 4 hetes koráig kell ismételgetni. Ekkor át lehet tenni őket egy nevelőakváriumba. A nevelőakvárium méretét a csapat mérete határozza meg. A legtöbb halam 100 literes akváriumban növekszik, de néhány - kisebb - ívás ivadékai 75 literesben élnek. Ha nem cseréljük a vizüket rendszeresen, az ammónia olyannyira feldúsulhat a vízben, hogy egyik napról a másikra megölheti az összes ivadékot.
Végezetül néhány trükk arra az esetre, ha a kihelyezett pár nem akarna leívni. Úgy tapasztaltam, hogy az érkező időjárási front nagyban segítheti az ívás sikerességét, különösen ha az a légnyomás csökkenésével jár. A másik trükk, hogy leszívom a víz egy részét és friss, tiszta, lágy vízzel pótolom, ezzel szimulálva egy kiadós esőzést. A legfontosabb azonban, hogy jól tartsuk a tenyésztésre szánt halainkat, hiszen ez a siker kulcsa!
Sok szerencsét és boldog ívatást!
forrás: Basement Bettas
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése